Sziasztok!
Nos, hol is kezdjem? Egy nap nagy-nehezen kimásztam az ágyamból, amin mellesleg az agresszív kisöcsémmel kellett osztoznom, és anyámék nagy tanácskozásba kezdtek, mit is csináljunk ma? Végül kitalálható, meglátogattuk a kalandparkot. Öcsém nagy hévvel kijelentette, hogy menjünk a Koppányon... (a FEKETÉN... igaz a kedvenc színem, de kicsit megijedtem). Hát nekiláttunk, annyira azért nem voltunk képzetlenek, Füreden nyaraltunk és ott végigmentünk egy kisebb kalandparkon, de az semmi sem volt a Serpához képest. Az első akadályon túljutottunk mikor egy 30as férfi megkérdezte, hogy most indulunk-e, csak azért mert ha fizetnének sem menne még egyszer végig. Kicsit sem ijedtem meg, dehogy... de mind ez nem is tántorított volna el, csak hogy mellettem többen is lemásztak, mondván, köszönöm, elég. Valamint többször is végighallgattam, amint egy serpás egy idősebb urat piszkál, hogy ne legyen már nyuszi, csinálja azt amit kell, NE egyensúlyozzon, és ugyanaz az ember megdicsért, mikor csináltam. Édesen felkiáltott, hogy a nőknél a pucsítás szinte kötelező. Hát köszönöm... Ami a legjobban megijesztett egy kopasz, nem éppen magas, NEM kibiztosított ember aki ugrált mögöttem... ha ez még nem is lett volna elég megszánt az Isten is és hűsítő záport bocsátott reám... PONTOSABBAN rám NEM is (lökött fa), csak a pályára, hogy jobban csússzon nekem. Akármennyire is bátorított az Yvett... hát sajnos fel kellett adnom, simán lezúgtam volna, mert hulla fáradt is voltam (másnap izomlázam lett, de jó...) Egy szó mint száz, KÖSZ MÁRK! De legközelebb nem kell, legközelebb csak azért is végigküzdöm, igaz így is egy NAGY élmény volt (és adrenalinlöket valamint izomlázokozó), de vigyázzatok, Boszi és Chuck még találkozunk!
U.I.: MINDENKINEK AJÁNLOM A PARKOT, KICSIKNEK ÉS NAGYOKNAK IS! NAGY ÉLMÉNY!
09 August 2010