Arspoetika

2002 szeptember

A kalandpark létrehozásával, illetve fenntartásával a megélhetés biztosítása mellett a természethez közeli mozgásformák népszerűsítését tűztük ki célul. Szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy az átlagnépesség körében ne legyenek „extrém" mozgásformák azok a tevékenységek, amelyek az ember alapvető tulajdonságaira épülnek. Sajnos a modern társadalomban ezek a tulajdonságok egyre jobban háttérbe, a képernyők mögé, a virtuális világba szorulnak. Lehetőségeinkhez mérten szeretnénk hozzájárulni a mozgásszegény életmód megváltoztatásához. Hisszük és reméljük, hogy a jó erőnlétre nemcsak a piacon maradáshoz, a globális versenyhelyzethez való alkalmazkodáshoz, hanem elsősorban belső emberi értékeink megtartásához van szükség. A konzerv, művi úton kreált légkondicionált sportformák helyett a szabad levegőt ajánljuk minden mennyiségben - a mellékhatások elkerülése végett minél messzebb az emberi civilizáció „vívmányaitól"!

„Anima sana in corpore sano.”

2012 szeptember

Parkunk arculata az elmúlt 10 évad alatt, követve eredeti szándékainkat elmondhatjuk, hogy teljesen kialakult. Igazából nem tudunk róla, hogy valaha valaki foglalkozott volna a kalandparkok törzsfejlődésével. A hazait mi végig éltük és szinte döbbenetes volt, hogy egy évtized alatt az akkori országos szinten 2-3 kalandpark kezdeményből 10 év alatt külön iparág alakult. Mai adatok szerint kb. 500 élménypark létezik hazánkban. Mi úgy gondoljuk, hogy eredetileg az amerikai kiképzőtáborok mintájára alakultak az első civil parkok az Újvilágban. Ezekre elsősorban nem a szórakoztatás, hanem az erő a fizikum, az állóképesség, bátorság felmérése és fejlesztése volt jellemző. A ma, wellnesshez, fitnesshez, kényeztetéshez szokott embere egyre jobban a vidámparkot és a hipermarketek választékát keresi. Talán a történelmi tanulmányainkból ismerős a Római birodalom alkonyára mennyire ugyan ez volt jellemző. Nagyon sok élménypark megy ebbe az irányba. A Balatoni Bob Szabadidőparkban, mely csoportnak mi is tagjai vagyunk, ezt a választékot a téli-nyári bob, a 360 fokos fordulatú, több fokozatú, kétszemélyes hinta, a festéklövészet és az ingyenes Balatoni kilátó, óriás gyermekjátszótér és felnőtt kültéri fitness park képviseli. Mi a Serpa Kalandpark viszont szeretnénk megtartani a klasszikus formát és azt szeretnénk elérni, hogy „vendégeink ügyesebben távozzanak, mint ahogyan hozzánk érkeztek”. Főleg az akadály pályáinkra jellemző, hogy vendégeink a legegyszerűbb megoldást keresve az akadályokhoz nem tartozó, csak a biztosításra kifeszített sodronyokba kapaszkodnak többnyire. Kijelentve, hogy őket egy cél vezérli, hogy a lehető legegyszerűbben jussanak át az akadályokon. A Gyermek pályán is, mikor az ügyesebb gyerekeknek nehezítjük a feladatokat a szülők jó része tiltakozik és a lehető legegyszerűbb megoldásra bíztatja gyermekét. Pedig sajnos a fizikai állapot drasztikusan romlik. Csak az elmúlt 10 évben látható saját tapasztalatból a visszaesés. A televízió a számítógép, már a falusi közösségekben is dominál és sorvassza el a gyerekeket. Nagyon megtévesztő a nyolc olimpiai aranyérem, melyre igazán büszkék vagyunk és lehetünk is, mely mutatja, milyen tehetséges nép vagyunk, de ez a népességben, százalékban ki sem fejezhető szűk élsportolói rétegnek köszönhető. A valóság pedig az alkalomszerű eseményektől eltekintve több mint lehangoló. Az emberek legalább 80%-a egyik székből a másikba ül, attól függően hogy a munkahelyén a gép előtt, az autóban, vagy otthon a tévé előtti ülőalkalmatosság a soros. Az igazi megoldás, visszatérés a természetes életmódhoz lenne, gondolok itt kerti munkákra, háztáji gazdálkodásra, de erre egyelőre sajnos kicsi az esély, így maradnak a művi megoldások, amit viszont rendszeresen kell űzni. Biztatva erre mindenkit, kocogjon, ússzon, biciklizzen, túrázzon, stb. melyek nem pénzbe, csak elhatározásba kerülnek, és néhanapján mérjék fel állapotukat kalandparkokban, ha nincs jobb ötletük. Az ember csak akkor fejlődik, illetve nem esik vissza, ha egy kicsit mindig többet akar kihozni magából annál, mint ami kényelmesen megy!

„Az ÉSZAKNYUGATI ÁTJÁRÓ, miként az minden szabad nép képzeletében él, nem más, mint egy szűk, rejtett, nehezen fellelhető ösvény, mely a titokzatos Kelet felé vezet, de tágabb értelemben ez az ösvény a hírnév és dicsőség, a kincsek és kalandok regényes útja. Hány ember él köztünk, aki szüntelenül a saját Északnyugati Átjáróját keresi, és feláldozza egészségét, minden erejét, sőt egész életét ebben a keresésben! Ki merné állítani, hogy az ilyen álomkergetők meddő, de reménysugaras törekvése kevesebb boldogságot rejt magában, mint az okosabbak és józanabbak élete, azoké, akik otthon ülnek, a biztonságban ásítoznak és soha nem kockáztatnak semmit. Kinevetik azokat, akik a legendás átjárót keresik, a kivezető utat a mindennapos élet szürkeségéből. Kinevetik őket, de mosolyuk mintha savanyú lenne.”
Kenneth Roberts