Vendéglátók

Attila

1986 óta járom a hegyeket. Kellő elszántság híján nem vagyok hegymászó, de a táborozást, a szabadságot, a hegyek által nyújtott szépséget és a fizikai képességeim határát keresendő, magashegyi túrázónak vallom magam. 1980 óta futok, 5 évig versenyszerűen, azóta kedvtelésből. Sok száz tömegfutó rendezvényen vettem részt, köztük több, mint negyven maratonit futottam Nagykőröstől Rotterdamig. 1993-ban végeztem a Testnevelési Egyetem sportszervező szakán. Alapítottam és vezettem hegymászó és futó klubokat. Szerveztem szabadidősport találkozókat (23 sportággal), futóversenyeket (Veszprém - Hárskút) és hegymászó túrákat az Alpoktól a Kaukázusig. 1993-as szakdolgozatomban már leírtam a leendő szabadidő park tervezetét, de tíz évet várni kellett a megvalósításra.

• Hobbijaim: a fentieken kívül az országúti kerékpározás, a teljesítménytúrázás, séta az erdőben, a könyvek, a színház, a középkori magyar történelem és a levegő szívása a Dolomitokban a lehető legtöbbször.
• Kedvenc ételem: a sütemény, főleg ha krémes és habos.
• Amit nem szeretek és kerülök: Mindent, ami mű. A kicsinyességet, a pökhendiséget, a rosszindulatot, a szürkeséget és a fantáziátlanságot. A globális rabszolgaság, és az uniformizált trendiség elfogadását.
• Kedvenc idézetem: „Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem az, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz." /Rousseau/

István

A műszaki ember a gyakorlati megvalósító, aki a technikai megoldások tervezését, valamint a park kivitelezésének szakmai munkáját irányította. A szavak helyett a tettek embere. Éveken át gyakorolta a sportmászást, melyet kedvtelésből űzött, a versenyzést meghagyta másoknak. Részt vett több alpesi túrán, és kipróbált nem egy mászóutat az Alpokban. Számos kerékpáros túrán vett részt a Duna mentén és Ausztriában.

• Hobbijaim: a kerékpáros és gyalogtúrázás, fotózás, az autók világa és a művészi szintre fejlesztett legózás.
• Kedvenc ételeim: a kerek, a szögletes, a lyukas, a tömör, a szárnyas, a disznó, a sült, a főtt, a töltött, a száraz és minden egyéb más, a lényeg, hogy hús legyen.
• Amit nem szeretek: a köntörfalazást és az emberi méltóság bármilyen mértékű megsértését.

Csilla

Gyermekkoromtól, a természet szeretetét szívtam magamba családi túráinkon, hétvégente. Humán érdeklődésemből adódóan, szépkiejtési és szavaló versenyekre jártam. Tagja voltam színjátszókörnek, énekkarnak, mindenben benne voltam, amiben lehetett. Később televízió bemondóként dolgoztam, az éppen induló Veszprém Városi televíziónál. Szakmámat tekintve, műszaki pályát választottam. A családi hagyomány alapján, Édesanyám nyomdokait követve, órás lettem. Így kerültem kapcsolatba a kereskedelemmel is. Akkoriban az aktív mozgást, a taekwandoo jelentette. Ezután aktívan nem sportoltam, viszont huszonévesen, örök élményként, 1500 km-es kerékpártúrán vettem részt Itáliában. Baráti körrel az Osztrák és Szlovén hegyeket jártam. Később lakberendezői végzettségemből adódóan, elsősorban az esztétika iránt lettem fogékony. A parkban is a látvány fogott meg, mely ízlésesen ötvözi a természetes környezetet a kiépített elemekkel. Ennek továbbfejlesztésében veszek részt tevékenyen, hogy a park egyedi arculatát minél magasabb szintre emeljük. Emellett a gyermekpályán segítem át a lurkókat, hozzájárulva a lehető legteljesebb élmény megszerzéséhez.

Zsolt

A sportot a kerékpározás jelentette sráckoromban, csak enni és aludni szálltam le a drótszamárról. A labdakergetés volt a másik elfoglaltságom a ZTE kosárlabda csapatában. Később a dolgos hétköznapokban tájfutó versenyek jelentették a kikapcsolódást és a ZMRFK focicsapatát erősítettem alkalmanként. Műszaki érdeklődésemnek megfelelően, manapság a számítástechnika rejtelmeiben való, profi szintű búvárkodás, a fő elfoglaltságom. A kalandparkot is először számítógépen láttam, manapság pedig a park számítógépes arculatáért, én vagyok a felelős. Az íróasztal mellől, egyszer csak a mászófalon találtam magam. Kisvártatva az izgalmakat, és kihívást jelentő, kalandösvényeket is kipróbáltam. Első mászásra szerelem! Manapság koordinátorként, az emberekkel való kommunikáció, legváltozatosabb formáit ízlelgetem: Biztatás, lelki fröccs, együttérzés, könyörgés, térden állva könyörgés, majd ezek után végső esetben, mentés. Figyelmem folyamatos ébrentartása érdekében, napi kávé adagom mértéke: a vödör. Giga szendvicseimmel lenyűgözöm kollégáimat. Remélem még sok-sok évig segíthetem a bajba jutott vendégeket.